Léna átesett az első és remélhetőleg az utolsó altatásos műtétén. Ivartalanították.
Ma elég jól bírtam, bár utólag visszagondolva volt pár hisztis beszólásom:
- Ne nagyon nyírjátok meg,!
- Jaj szegény biztos visítani fog!
- Tudod, ne nagyon nyírjátok meg!
- Zita te nyírod? Peti nehogy lekopaszítsd!
- Nem kéne párna a feje alá?
- Lelóg az asztalról?
- Hoztam plédet, fektessük arra!
- Nézzenek rá, amíg kimegyünk a kocsihoz!
A dokik türelmesek voltak. Velem. Ismernek. Tudják, hogy Léna a "különc" a "kedvenc" a "libling". Amíg Miki doktor a műtőben volt és Zita a keze alá dolgozott, a főgóré tartotta a frontot a járóbeteg rendelésnél. Két beteg között benézett a műtőbe, majd kifelé jövet így szólt:
- Olyan ,mintha Aranyhaj feküdne a műtőben!
Ennél kedvesebbet már rég mondtak barzimra.
