Felkészültünk a mínuszokra és a nagy hóra, bár ez részemről nem kis fejtörést okozott, ruházatilag. A hosszú hetek alatt sikerült pár akciós, de igencsak jól funkcionáló darabot kifognom, így már biztosan nem fogok fázni.
Éjjel egykor érkezett a kisbusz pestre, hogy a csapat másik felét összeszedje, beleértve minket is. Az út nagy részét a kinti sötétség miatt, szintem mindenki átaludta, a két vezetőnk és sofőrünk, Kati és Zsolti felváltva rótták a kilométereket az úticél felé.
A szállásunk egy szuperül berendezett apartmanházban volt, így mindenki megtalálta a maga számára kedvező kis zugot. A nappaliból rálehetett látni, a völgyet körülölelő hatalmas hegyekre a szerpentines kocsiútra és a végtelennek tűnő fenyőerdőkre.
A sok nevező és a korai sötétedés miatt, a versenyt két pályára helyezték ki, így biztosított volt a folyamatos versenyzés és időbeni befejezés mindenki számára. Már péntek este elérhető volt az interneten a pályákra kiírt futamok kezdése, nyugodtan lehet készülődni és tervezni a szombati napot.
Reggel szokás szerint az állatorvosnál kezdtünk, majd irány a versenyiroda, ami egy hangulatos kis vendéglőben volt kihelyezve. Nem kellett sokat várnunk, bár a napocska még messze volt az első pályától, a hegygerinceken már látható volt a melegítő napsugarak közeledte.
Az első futam elég elkeserítően sikeredett. Csak abban bízhattam, hogy nemcsak a mi futamunk sikerült ennyire kétesélyesre.
A nem túl fényes futamunk után, hazaugrottunk ebédelni és még pihenni is volt időnk. A forró lebbencsleves után, nagyon örültünk, hogy a napocska beragyogta a második pályát, így már a kedvünk is jobb lett. Az egész csapat szurkolt nekünk, de mivel a coursing teljes egészében a kutyától függ, így nagyon nem tudtam már beleszólni Léna futamába. Csak remélni tudtam, hogy nem gondolkozik és rafkózik majd a pályán.
Hazaérve, elmentünk egy mindent felejtős sétára, ahol újra előjött a régi barzojom, mintha kicserélték volna. A hegynek nekiindulva szinte eltüntek a szemünk elöl. Az útágazásnál az erdő felé indultunk, de míg mi a fára felszögelt tábla szövegét elemeztünk a kutyáink egy hatalmas szarvast kergettek le, egyenesen a szállásunk felé. A riadalom legalább akkora volt, mint a szarvas maga, de gyorsan rendeztük sorainkat és inkább a biztonságos meleg otthon felé vettük az irányt.
Az eredményhirdetésre kora este, egy hangulatos étteremben került sor. A szervezők mindenkire gondoltak, így két nyelven került minden kihirdetésre.
Léna, 14 szukából a 8. helyen végzett. Igazából nem lehetek elkeseredve, de tudom, hogy elbohóckodta mindkét futamát, mintha nem is igazából érdekelte volna az egész.
Látva délután a szarvast kergetőzős kutyámat, az jutott eszembe talán túledzettem a kutyát, így a közeljövőben pihenni fogunk és a mozgást lekorlátozzuk a szokásos sétákra.
Pár kép még a hétvégi kiruccanásról:
