Kalandozások (1.rész )

Elvagyok maradva a blog vezetésével és utálom ezt az érzést, de most jól esik az írás nem is tudom magam nagyon visszafogni annyi gondolat cikázik bennem.
Most éppen a  biztosítási kötvényem hátoldalára irkálom a mondanivalómat, jó lenne ha nem lenne rá szükségem az elkövetkező napokban.

Hála a reptéren bevezetett biztonsági szabályoknak, megint sikerült hülyét csinálni magamból. A kicsi köpcös láthatóan frusztrált vámos hölgy nemcsak a zakomtól és az övemtől szabadított meg, még a hajamat is fel kellett emelnem. Gondolom a tarkómra ragasztott bombákat hivatott ezzel ellenőrzi. A szája kedvesen mosolyog de a szemmel verést nem álltam. Vámossal nem kezdünk ki, főleg ha nem karattyolunk még béka szinten sem az adott ország vagy a turista nyelvek bármelyikén. 
A felhők felett mindig süt a nap! ..és ez most teljesen igaz. Bár a külső hőmérséklet -60C körül jár, mégis a sárga korong nyújtotta, hunyorgásra késztető sugarak a közelgő nyár hangulatát idézi,de hogy ne legyek túl csöpögős, máris elkezdem a valódi okot, ami miatt tollat ragadtam.
Ez az év sem úgy kezdődött, mint egy szokásos új év. Nem voltak fogadalmak, nem lettek felesleges kilók amiket súlyos szenvedések árán kéne leadni. Még nem tudom a sorsnak mi " dolga" velem, de jelen helyzetben próbálom megtalálni magam, ami valljuk be, ebben a rohanó világban nem is olyan egyszerű. Akarni és tanulni kell és odafigyelni a belső hangra, jóban lenni önmagunkkal, persze közben az elvárásoknak is meg kell/ lenne felelni. Talán ez a pár nap ami előttem áll, meghozza vagy segít kicsit rajtam, hogy a rendbe tegyem a  lelkem.

A tiszta égboltot lassan felváltja a gereblye szerű csíkozott, vékony kis felhőzet. Odalent még látni a nagyobb városokat, folyókat, tavakat, amiken meg-meg csillan az aranyló napsugár.
Túl vagyunk az ebédemen, ami ahhoz képest, hogy papír dobozban érkezett, igazán finom volt. :) Körülöttem mindenki kedvesen mosolyog  vagy beszélget. Még egy óra a landolásig. Kint is változik a táj, a kis bárányfelhők vastag sűrű dunyhává nőtték ki magukat.
Vera barátnőm intenzív angol nyelvű oktatásának hála, szókincsem 2 egész mondattal és 4 új szóval gyarapodott, amit rendszeresen ismételgetek magamban.Felcsendül a pilóta hangja, de gondoltak ám az analfabétákra is, így én is letudom nézni és értelmezni a kis monitorra vetített ábrát, miszerint másik időzónába értünk és kint ( a földön ) -12 fok várható. Igen kedves olvasóm, nem egy meleg ország lett a célpont, eme kora tavaszi napon. Jól fog jönni még a vastag szövetkabát és a nyuszi szőrös csizma amit kézipoggyászban cipeltem magammal. A gép landol és megérkezek Moszkvába :))

Évadnyitó kiállítás itthon és a sógoroknál

A 2012 éves kiállítási szezon a FEHOVA keretein belül  indult útjára.
Neveztem is annak rendje és módja szerint. Első nap egészen egy "Nagyon Jó " minősítésig jutottunk, majd másnap ezt a fenomenális eredményt egy Kitűnő 3. eredményig hoztuk fel.
Azt hiszem szoknom kell még azon szemléletet, hogy a barzoj, erős, vaskos csontozatú legyen és minél nagyobb szőrrel és fejjel legyen megáldva. :(
Képek a kiállításról:

Grazban ( Ausztria) egy fárasztó ám annál vidámabb este után indultunk. Konkrétan alvás nélkül ültünk be utasként, ami rövid utazás után mély álomban csúcsosodott ki :))
Szonja és Nrav hátul, Lilike a whippet leányzó a hátsó ülésen utazott. A kiállítás profin volt szervezve, a csarnokban hatalmas teherliftekkel lehetett a ringekhez feljutni.
Nrav, Jugendbester címet kapott, aminek nagyon örültem, ugyanis a bíróúr nagyon szigorúan és fukarul osztogatta a győztes eredményeket :D

 

2011

Nem kicsit vagyok lemaradva a blog szerkesztésével, így felpörgetem az eseményeket.
Egy kis film a 2011-es évünkről :

Pécsen játunk!

Régóta készültem erre az alkalomra, kerestem a megfelelő fotóst, amit idővel meg is találtam :)
Egy novemberi napon nekiindultunk az országútnak 4 kutyával, egy egész napos fotózás kedvéért.
Íme a végeredmény:

Őszi séta

Kellemesen és lágyan sütött a napocska, mikor elindultunk a szokásos séta körünkre. Célirányosan mentünk, hiszen az új vállalkozásom számára és amár szokásosnak mondható év végi kisfilmemhez is hiányzott még pár fotó.
Léna egyik bokortól a másikig haladt, minden rezdülésre reagált és valami mozgó "tárgyat" keresett, amit néha talált is. Egy falevél a susogó nádas elég volt, hogy vágtába ugorjon és teljes erővel rontson a nem létező zsákmányra, majd boldog vigyorral az arcán még Nravot is megkergette hatalmas köröket leírva a puha fűben.

http://www.volko.hu/