Az általános iskola két utcára volt, nagypapámék lakásától. Míg nővérem a felsőtagozat padjait koptatta, én boldog kisdobosként már korán végeztem a suliban. Ilyenkor elsétáltam a sarki trafikhoz és a zsebpénzemből donald rágót vagy melba szeletet vettem. Amíg nyammogtam elértem az öreg máv telephez, ahol nagypapám a veranda ablakán kihajolva, a szokásos cigivel a kezében, már várt rám. Miközben lépcsőztem felfelé, lassú slattyogásomra Pici a tacskó keverék is felfigyelt, aki hangos ugatással jelezte, jövök ami neki egyben, sétát is jelentett.
Miután belapátoltam kedvenc vaj-bab főzelékemet, beültünk a kisszobába és felcsaptuk a Zsebkönyvtár, Kutyák című kiskönyvét.
Kaptam egy ceruzát és elkezdtük bejelölgetni, kinek, melyik kutyafajta tetszik.
Így jutottam el az agarakhoz.
Majd következett 20 év szünet.
A kiállításokon szinte vadásztam a barzojokat, ahol és akivel lehetett szóbaelegyedtem, kérdezősködtem és persze simogattam az utamba kerülő agarakat. Majd rávetettem magam a netre és próbáltam valami koncepciót keresni, mégis milyen kutyát szeretnék. Nem akartam elkapkodni, hiszen kutyát nem egy-két évre vesz az ember.
....és megláttam. Pár napos volt, mégis elbűvölt. Egyszerűen nem lehetett kikerülni, szinte a sors rendelte nekem.
Ő Léna, akivel beteljesülni látszik gyerekkori álmaim egyike, hogy vége barzojom lehessen.