Ha létezik bosszúálló, fifikás fajta, akkor a barzoj méltán kerülne fel a dobogóra e cím birtokosaként.
Léna elérte azt a magasságot, hogy pofátlanul, szemrebbenés nélkül éri fel az asztalt és minden méltóságát megőrizve emeli le a neki tetsző finom falatokat. Az utolsó csepp a pohárban, a tepsis krumplihoz kikészített szalonna elemelése volt. Én a kozmetikában dolgoztam, férjuram pedig épp kihozta a telefont nekem, mikor szembetalálkozott a tolvajjal. A legelső gondolata, nem a zsákmány elejtése volt,hanem hogy minnél messzebbre jusson vele, arra viszont nem gondolt, hogy egy volt amerikai focis nem adja könnyen az ebédjére valót.
A hangorkán leírhatatlan volt ,ami kutyám torkát elhagyta, és bár nagyon sajnáltam, sajnos ezt is meg kell tanulnia. - Ne lopj! szól a tanítás és úgy gondoltuk a rajtakapásos, nyakrázósbüntetés elég hatásosnak bizonyult.
A következő alkalommal, már a konyhapultról próbált lopni, ami félig meddig sikerült is neki. Ekkor ugyanis a lányaim kapták rajta a kis tolvajt, viszont büntetés helyett hatalmas röhögésben törtek ki csemetéim, mikor végignézték a lopási technikát a nappaliból.
Ekkor döntöttünk úgy, hogy büntiből kiköltöztetjük a panziós ebeink szobájába. Ami ugyan teljesen hasonlít egy lakható szobára, kivéve, hogy elmaradnak az éjszakai puszik és simik az ágy mellől.
Nem volt könnyű...se nekem se Lénának. Sírt, én pedig próbáltam fejemre szorított párnával nem meghallani és végig gondolni a pusztítást, ami reggel várni fog.
Feltépte a tapétát, aminek maradványai a nyelvére ragadva szemből közelítettek felém, mikor az ajtót kinyitva kitörő üdvözléssel fogadott. Majd a tapéta után következett a fal, amibe lyukat rágott, a fenyőbútor, a kanapé lehántolása minden polc le ill. kipakolása.
Bosszú amit nagyon nem érdemeltem meg.....:)
Holnap lesz 6 hónapos, túl vagyunk a fogváltáson, szépen sétálunk, gyakoroljuk a beállításokat a közös mozgást, sok üldözéses játékot játszunk, de lassan úgy érzem én vagyok büntiben. Fifikás kis ördög.
Amikor szokásos sétáink alkalmával rójuk a kilométereket, figyelem. Ahogy mozog, ahogy viselkedik, változik, de a rajongás amivel egymás iránt voltunk, vagyunk, nemhogy múlna, egyre inkább erősödik és összekovácsol minket.
