Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Adrienn a kölykök tenyésztője is híve a gyakori kiskutyalátogatásoknak, így szinte hetente megyünk nézelődni.
1 hét: A kölykök sokan vannak, így Adrienn a kézben tartva mutatja meg a kicsiket. Léna hosszú feje, már most is felismerhető volt, más mint a többi testvéréé. Fogalmam sincs, hogy ez jó vagy sem, mégis gyönyörűnek látom a kisasszonyt.
2 hét: Tascha ma kitett magárért, igazán jól viselte, hogy megnéztük a kölyköket. Semmi morgás vagy fogcsattogtatás, nyugodtan nézelődött, majd fáradtan tette vissza a fejét. Egészen a ládáig merészkedtem, bár észben tartottam, lehet ugranom kell hátrafelé. Már nyiladozik a kölykök szeme, Lénát már messziről kiszútam az alomban. Annyira ráált a szemem, mintha nem is lenne más szuka az alomban.
3.hét: Nem bírtam magammal, és miután Tacha mamát kitessékeltük a szobából, kezdetét vette a tapizás és szaglászás. Semmihez sem fogható egy kutyabolond számára az az illat, ami ilyenkor körül lengi az almot. Igazi kölyök illat, ami keveredik a tejjel a pisivel a hosszú szőr illatával, így kezembe kaptam Lénát, akinek nem volt ellenére a kis babusgatás. Ildikó barátnőm, bőszen fényképezett, mert ha én kimegyek valahogy erre sosem jut időm.
4.hét: Elkezdtük tudományosan vizsgálgatni a piciket. Lénát kitettük testvérével együtt a földre. Nem okozott csalódást a kiscsaj, a maga kusza és még szétcsúszó mozgásával egyből felfedezésre indult, sőt még játszani is volt kedve az ismeretlen tárgyakkal.Hatalmasat nőtt, szinte hétről hétre látni a változásokat, hogyan, miként fedezik fel az őket körülvevő világot. Elkezdődtek az apró játékok, amik nekünk embereknek szinte lassított felvételként jelenik meg a szemünk elött.
4,5 hét: Sajnos ezen a héten elmaradt a látogatás, de kaptam friss képeket, amin már igazi barzojos kinézete van a kiskutyáknak. Egyre jobban látni a különbségeket az almon belül. Már vna egy kép a fejemben, milyen típusú felnőtt orosz agarat szeretnék, dehogy az kicsinek hogy néz ki, illetve mit mutat, hát azt senki sem tudja.
