Mikor a parkolóba beálltam, még nem gondoltam, hogy valami történni fog. Körbesétáltunk, kiváltottam a katalógust, megkerestük a bullykat és vígan cseverésztünk. A kiíró táblán, bírócserét véltem felfedezni. Második szerencse.
Lassan de biztosan közeledett a vihar és mikor nyakunkba kaptuk a zivatart, gyorsan bekecmeregtünk egy sátor alá. Így legalább Léna nem ázott el, viszont a levegő kezdett vészesen lehüllni. Mint minidg, most is alul öltöztem, de a ruhatáram pár kiegészítőjét még a kocsiban hagytam vész esetére. Kiváltottam a startszámomat : 999. Ilyen számmal nem lehet nem nyerni és lesz ami lesz alapon, a hosszú órák várakozása után, ránk került a sor. Lénát időben felkelltettem, mert közben letáboroztunk a salakpályán és barzojon, mély horkolások közepette elaludt, persze hozzámbújva, ahogy kell :)
Köszönjük a képeket, amik tudtunk nélkül készültek!
Miután első helyen végeztünk, a mai nap koronájaként és a " mit veszthetek" alapján, kivártuk a Puppy BIS bírálatát. A fogam vacogott a hidegben, Léna is fáradt volt, így beültünk a kocsiba és résnyire lehúzott ablakok mellett, hallgattuk a záró műsor menetét. Titkon azért bizakodtam, hogy talán kevés "őrült" várja ki a végét, így is belecsaptunk az éjszakázásba.
Egy ismételet bírócsere után, utolsóként berobogtunk a bis körbe. Fáztam vacgotam, Léna álmos volt, de volt valami varázsa az esti fáklyás bevonulásnak.
Bekerültünk a szűkítésbe, majd legnagyobb meglepetésemre 2. helyen végeztünk. Szurkolótáborunk már a kocsiban aludt, így ketten örültünk az égből pottyant szerencsénknek.
Hiszek e a sorsban? Ennyi véletlen nem minden nap történik velem. Talán ez kellett, hogy újra bízni tudjak Lénában és magamban.
Köszönjük a sok bíztatást !