Ez egy négy országot összefoglaló coursing verseny sorozat, ( Ausztria, Szlovéia, Svájc és Olaszország ) mely egész évben tart CACIL ( nemzetközi ) futásokat.
Ennek egyik állomása volt Dolsko, ( Szlovéia ) ahová a csapathoz szegődtünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt bennem félsz az úttal kapcsolatban. Bár sátorozni évente egyszer szoktam, ez a kempingezés ráadásul kutyástul, még nekem is új volt.
Katitól sok segítséget kaptam, látta már futni Lénát és kétsége sem volt afelől, hogy barzim jól fog teljesíteni a versenyen. Így -bár nem kellett sokat unszolni- belevágtam, lesz ami lesz alapon.
Pénteken este érkeztem pakkostul, kutyástul Veráékhoz, ahol a két whippet, Süti és Hetty már őrizte gazdasszonyát, aki éppen palacsinta sütésben tevékenykedett. Kaptunk egy ágyat Lénivel és vártuk, hogy megszólaljon a telefon, ami a csapat közeledtét volt hivatott tudatni. Sikerült még pár órát pihenni, mikor is hajnalban befutott a busz, benne a Bácskai családdal ( Zsolt, Kati és Zsombor ) és 3 kutyájukkal.
Sokszor átnéztem a ruháimat és próbáltam a legszükségesebbeket becsomagolni, de még így is Léna ketrecével együtt 4 súlyos pakkom volt az útra. Egy kis logisztikázás után, Zsolti aki remek sofőr és nem utolsó sorban pedig Kati férje, elrendezték a csomagokat és elfoglaltuk helyünket a tranzitban. Még volt egy röpke megállónk pesten, ahol Márk két kutyájával még beszállt, majd gyors navigálás után Olaszország felé vettük az irányt.
Megkockáztatom, hogy Léna még élvezte is ,hogy ennyire közel lehet hozzám, konkrétan az ölemben utazott. Na jó sokszor feküdt kettőnkön keresztül, ilyenkor Hetty kénytelen volt páraként tekinteni szőrös kutyámra.
A szűkös utazás miatt megálltunk párszor, ilyenkor jókat nyújtóztunk és a kutyák is kicsit sétálhattak a parkolók nyújtotta zöld részeken.
Délután megérkeztünk Muggia-ba, ami egy kis kikötői városka. A tengerparti sétányon találtunk parkolási lehetőséget, így nem kis feltűnést keltve a 8 agárral egy fagyizó felé vettük az irányt. A belváros a maga szűk utcáival, képeslapra illően szép volt. A tiszta tengeri levegő átjárta a sikátorokat és üdítően hatott az elcsigázott és fáradt testünkre. A tenger, legyek bárhol, számomra mindig is varázslatos és elbűvölő, állandó kellemes fuvallatával, a part felől szállingózó illataival, a nyugodt de állandó körforgásával.
A városnézés és a bőséges fagyizás után, elindultunk a verseny helyszínére. Pár lakóbusz már állt a parkolóban, így mi egy kicsit távolabb táboroztunk le. Zsolti mindenre gondolt, így az elektromos matracomat is könnyedén levegőhöz juttattuk. Miután elrendeztük a sátrakat és a kutyák is kisétálták magukat, leültünk vacsorázni. A rakott krumpli nagyon jól esett, és az esti tábortűzön készült forró tea meghitt hangulatot kölcsönzött ennek az estének.
Az éjszaka nyugodtan telt, Léna is élvezte, hogy újra összebújva alszunk. Reggel igazán jó szolgálatott tett a gumicsizma, a vizes fűben. Mi legyen a reggeli?-volt a kérdés, mire mindenki kakaóra és vajas kenyérre szavazott. Fura volta bográcsban fortyogó tejet látni, de nagyon finom lett az így készült forró és édes ital.
Körbefotóztam a leendő pályát és a magyar tábort :)
Léna külön kis rezidenciát kapott, innen nem látta a versenyt, viszont én szemmel tudtam tartani. Itthon méretre varrtam neki belevaló pihe-puha fekhelyet, amit ki is használt a reggeli nyirkos időben.
A pálya környékén már sebesen folytak a verseny előkészületei, így mi is szedelőcködtünk és beálltunk a nevezéseket elintézni és az állatorvosi ellenőrzésen résztvenni.
Barzojom hozta a formáját és már előre tartotta a lábát a doktornéninek, majd nem mellékesen a nyakába ugrott rázúdítván minden szeretetét. :)
Kezünkbe kaptuk a katalógust, kiragasztották a sorrendet és következett az idegfeszítő várakozás.
A csapat rutinosan intézett mindent, így ez a nyugodtság rám is átragadt. 11 felé már egy kis pihenést is megengedtem magamnak.
Két dologtól féltem:
- előbb indítom a kutyát, mint ahogy a starter jelez
- hangosan lelkesítem a kutyám ,ami ugye szintén tilos.
Én megálltam mindkét parámat, Léna pedig csak tette a dolgát :)
A két futam között volt idő a vetélytársakat és a többi versenyzőt fotózgatni.
A második futamban, Léna egy barzoj kannal futott együtt, aki a páros licenszért küzdött. A pálya első fele után, kutyám már egyedül üldözte a nyulat és fejezte be futamát. Nagyon szépen, szinte vonalon ment és én nagyon büszke voltam, az én kicsi lányomra. :) A nézők is tapssal fogadták a célba érő barzojom, így elfogultságról szó sem lehetett, kutyám teljesítményét illetően.
Amíg a záró futamok tartottak, összepakoltuk a sátrakat és mentre készen vártuk az eredményhirdetést.
Mindenkit név szerint szólítottak, és egy szép oklevéllel köszönték meg részvételünket. Hát Léna nevével volt egy kis gonduk, már ami a kiejtést illeti :)
Köszönjük mindenkinek a biztatást és a szurkolást, az én pici lányom élete első versenyén nekem már bizonyított. Vannak még hibáink, de ez a kutya szívből fut, és ha mentálisan is beérik, okozhat még meglepetéseket a coursing versenyeken.
Bevallom, a hazaúton szinte végig aludtam. Fáradtan és hajnalban érkeztünk vissza Pestre, ahol már várt Árpi, hogy hazavigyen minket. Jól éreztük magunkat, úgyhogy nemsokára folyt.köv., irány Olaszország, az Europa Cupa utolsó állomása!
