Műtét
Bár hosszú évek óta ezt az orvos csapatot és rendelőt választottam, ismernek már annyira, ha a saját kutyáimat műtik, szó szerint ki vagyok tiltva a műtőből .
Léna átesett az első és remélhetőleg az utolsó altatásos műtétén. Ivartalanították.
Ma elég jól bírtam, bár utólag visszagondolva volt pár hisztis beszólásom:
- Ne nagyon nyírjátok meg,!
- Jaj szegény biztos visítani fog!
- Tudod, ne nagyon nyírjátok meg!
- Zita te nyírod? Peti nehogy lekopaszítsd!
- Nem kéne párna a feje alá?
- Lelóg az asztalról?
- Hoztam plédet, fektessük arra!
- Nézzenek rá, amíg kimegyünk a kocsihoz!
A dokik türelmesek voltak. Velem. Ismernek. Tudják, hogy Léna a "különc" a "kedvenc" a "libling". Amíg Miki doktor a műtőben volt és Zita a keze alá dolgozott, a főgóré tartotta a frontot a járóbeteg rendelésnél. Két beteg között benézett a műtőbe, majd kifelé jövet így szólt:
- Olyan ,mintha Aranyhaj feküdne a műtőben!
Ennél kedvesebbet már rég mondtak barzimra.
Léna átesett az első és remélhetőleg az utolsó altatásos műtétén. Ivartalanították.
Ma elég jól bírtam, bár utólag visszagondolva volt pár hisztis beszólásom:
- Ne nagyon nyírjátok meg,!
- Jaj szegény biztos visítani fog!
- Tudod, ne nagyon nyírjátok meg!
- Zita te nyírod? Peti nehogy lekopaszítsd!
- Nem kéne párna a feje alá?
- Lelóg az asztalról?
- Hoztam plédet, fektessük arra!
- Nézzenek rá, amíg kimegyünk a kocsihoz!
A dokik türelmesek voltak. Velem. Ismernek. Tudják, hogy Léna a "különc" a "kedvenc" a "libling". Amíg Miki doktor a műtőben volt és Zita a keze alá dolgozott, a főgóré tartotta a frontot a járóbeteg rendelésnél. Két beteg között benézett a műtőbe, majd kifelé jövet így szólt:
- Olyan ,mintha Aranyhaj feküdne a műtőben!
Ennél kedvesebbet már rég mondtak barzimra.
Kecskemét-Évadzáró coursing
2010.11.14.
Nagy volt az izgalom, mert kicsit rendhagyónak számított ez a verseny idehaza. Bár cím nélküli volt a megmérettetés, izgalmakban nem volt hiány ezen a napon. Gyönyörű idő volt, meghazudtolva a november közepi dátumot, szinte erre a napra rendeltetett.
A tombola ötletemet felkarolva, sikerült meggyőzni a vezetőséget, hogy jó és kedves dolog lesz a verseny utáni kis játék, így minden nevező már a startszámnak megfelelő tombola jegyét, kézhez is kapta a bejelentkezésnél.
Köszönöm a sok segítséget és ajándékot amik felajánlásra kerültek és lányaimnak a kuncsorgást a minnél több bevétel eléréséhez.
A kalapozásból befolyt összeget az Agár Fajtamentésnek ajánlottuk fel, evvel is segítve munkájukat!
Sajnos ismét nem tudott mindenki eljönni, így páratlan lett a barzoj nevezők létszáma, ami számunkra nem sok jóval kecsegtetett. A sorsolásnál 3-as futam lett, amit az osztrák bíróúr nem szeretett volna engedni, de hát magyar versenyszabályzat viszont enged, így a két kan kutya közé beékelődve álltunk a rajthoz. Egyik versenyző kollégánk sem a jóindulatáról híres, így Léna középen szinte elveszett a hatalmas kanok között, csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz baj belőle.
Az első futamot kiértékelve, pont nem láttam értelmét a második indításnak, Léna nyulat vesztett és csak a pálya második felétől vadászott úgy istenigazán. A kapott pontok alapján is a harmadikok voltunk, sebaj, majd javítunk a második futamban.
Lesifotósunk Zsófi, most is szuper képeket készített a barzikról:
A második futam ha lehet még rosszabbra sikerült mint az első. Szélről indítottam, de gyorsan kiderült, hogy a kutyák nem a nyulat fogják keresni. Léna esett, Esso támadásának köszönhetően, így sántikálva futott be a célba. A végeredmény: 2.hely
http://www.youtube.com/watch?v=wunn2kO9-u8
Jó hangulatú verseny volt, sok látogató és új kutyás volt, a tombolának is sikere lett, jövőre folyt.köv. :))
Nagy volt az izgalom, mert kicsit rendhagyónak számított ez a verseny idehaza. Bár cím nélküli volt a megmérettetés, izgalmakban nem volt hiány ezen a napon. Gyönyörű idő volt, meghazudtolva a november közepi dátumot, szinte erre a napra rendeltetett.
A tombola ötletemet felkarolva, sikerült meggyőzni a vezetőséget, hogy jó és kedves dolog lesz a verseny utáni kis játék, így minden nevező már a startszámnak megfelelő tombola jegyét, kézhez is kapta a bejelentkezésnél.
Köszönöm a sok segítséget és ajándékot amik felajánlásra kerültek és lányaimnak a kuncsorgást a minnél több bevétel eléréséhez.
A kalapozásból befolyt összeget az Agár Fajtamentésnek ajánlottuk fel, evvel is segítve munkájukat!
Sajnos ismét nem tudott mindenki eljönni, így páratlan lett a barzoj nevezők létszáma, ami számunkra nem sok jóval kecsegtetett. A sorsolásnál 3-as futam lett, amit az osztrák bíróúr nem szeretett volna engedni, de hát magyar versenyszabályzat viszont enged, így a két kan kutya közé beékelődve álltunk a rajthoz. Egyik versenyző kollégánk sem a jóindulatáról híres, így Léna középen szinte elveszett a hatalmas kanok között, csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz baj belőle.
Az első futamot kiértékelve, pont nem láttam értelmét a második indításnak, Léna nyulat vesztett és csak a pálya második felétől vadászott úgy istenigazán. A kapott pontok alapján is a harmadikok voltunk, sebaj, majd javítunk a második futamban.
Lesifotósunk Zsófi, most is szuper képeket készített a barzikról:
A második futam ha lehet még rosszabbra sikerült mint az első. Szélről indítottam, de gyorsan kiderült, hogy a kutyák nem a nyulat fogják keresni. Léna esett, Esso támadásának köszönhetően, így sántikálva futott be a célba. A végeredmény: 2.hely
http://www.youtube.com/watch?v=wunn2kO9-u8
Jó hangulatú verseny volt, sok látogató és új kutyás volt, a tombolának is sikere lett, jövőre folyt.köv. :))
Spitzerberg CCLA coursing- Ausztria
2010.10.24.
Erre a versenyre családosan mentünk. Előző este meleg kis fészket készítettem a gyerekeknek a hátsó ülésre, bepakoltam mindent, hogy másnap hajnalban csak be kelljen ülni a kocsiba és utazni. A városban csalinkáztunk kicsit, de gyorsan megtaláltuk a helyes irányt. Már hallottam hírét ennek a "hegyi" pályának, ami igencsak igénybe veszi a kutyákat, hiszen nálunk nincs ilyen dimbes-dombos meredek vonalvezetés.
Nagyon sokan nevezetek, összesen 97 futam lett a második kör végére. Kicsit fordítva és gyorsítva működik minden sógoréknál, így a licensz futamokkal kezdtek, majd rögtön a barzojjal. 4 kutya lett nevezve, ebből kettő nem jött el, a harmadik szuka pedig az állatorvosé volt, aki a sok nevező miatt nem tudta bemelegíteni a kutyáját, így visszavonta a versenyből. Maradtunk egyedül, ami nem a mi hibánk, de ha már kimentünk végigcsináljuk.
Léna az első körben, hozva szokásos hebrencs formáját elesett, de töretlenül vágtatott a nyuszi után. A lendületéből jócskán vesztett, de tisztességgel végigfutott a pályán.
http://www.youtube.com/watch?v=8O8vlmRcvI4
A két futam között, ültünk az autóban és játszottunk vagy aludt a egész család. A lányok felfedezték a közeli kis erdő zugait, így egyből bunkert kezdtek építeni, aminek nagy sarazás lett a vége. Jó szolgálatot tett a csini kabátunk, így végre Móninak az ügyes kezű varrónőnek is tudtam képet küldeni, az első orosz agaras "ruháról".
A második futamra már fáradtabban és tapasztaltabban álltunk a rajthoz, szerintem jobb is lett ez a futam, mint az előző:
http://www.youtube.com/watch?v=g0VEHHE3efI
Amíg az eredményhirdetésre vártunk, felmelegítettük a hasunkat forró levessel és egy extra nagyra sikeredett bécsi szelettel a gyereke nagy örömére :)
Az eredményhirdetés után egyből indultunk haza, kint már jócskán sötét volt, esett az eső és még hátra volt a hazaút.
Bár a kép nem sikerült jó minőségűre, azért megmutatom, milyen szép díjjal gazdagodtunk :)))
Erre a versenyre családosan mentünk. Előző este meleg kis fészket készítettem a gyerekeknek a hátsó ülésre, bepakoltam mindent, hogy másnap hajnalban csak be kelljen ülni a kocsiba és utazni. A városban csalinkáztunk kicsit, de gyorsan megtaláltuk a helyes irányt. Már hallottam hírét ennek a "hegyi" pályának, ami igencsak igénybe veszi a kutyákat, hiszen nálunk nincs ilyen dimbes-dombos meredek vonalvezetés.
Nagyon sokan nevezetek, összesen 97 futam lett a második kör végére. Kicsit fordítva és gyorsítva működik minden sógoréknál, így a licensz futamokkal kezdtek, majd rögtön a barzojjal. 4 kutya lett nevezve, ebből kettő nem jött el, a harmadik szuka pedig az állatorvosé volt, aki a sok nevező miatt nem tudta bemelegíteni a kutyáját, így visszavonta a versenyből. Maradtunk egyedül, ami nem a mi hibánk, de ha már kimentünk végigcsináljuk.
Léna az első körben, hozva szokásos hebrencs formáját elesett, de töretlenül vágtatott a nyuszi után. A lendületéből jócskán vesztett, de tisztességgel végigfutott a pályán.
http://www.youtube.com/watch?v=8O8vlmRcvI4
A két futam között, ültünk az autóban és játszottunk vagy aludt a egész család. A lányok felfedezték a közeli kis erdő zugait, így egyből bunkert kezdtek építeni, aminek nagy sarazás lett a vége. Jó szolgálatot tett a csini kabátunk, így végre Móninak az ügyes kezű varrónőnek is tudtam képet küldeni, az első orosz agaras "ruháról".
A második futamra már fáradtabban és tapasztaltabban álltunk a rajthoz, szerintem jobb is lett ez a futam, mint az előző:
http://www.youtube.com/watch?v=g0VEHHE3efI
Amíg az eredményhirdetésre vártunk, felmelegítettük a hasunkat forró levessel és egy extra nagyra sikeredett bécsi szelettel a gyereke nagy örömére :)
Az eredményhirdetés után egyből indultunk haza, kint már jócskán sötét volt, esett az eső és még hátra volt a hazaút.
Bár a kép nem sikerült jó minőségűre, azért megmutatom, milyen szép díjjal gazdagodtunk :)))
Olasz kirándulás
Első nap: Csütörtök, hajnali 4 óra.
Találkozó Budapesten. Gyors logisztikázás a csomagokkal, kényelembe helyeztük magunkat, majd irány egyenesen az Olasz tengerpart. Hosszú és hideg napoknak néztünk elébe, de a végcél most is egy vasárnapi coursing verseny helyszíne lesz.
Kati, mint mindenki pótanyukája, gondoskodott rólunk ha fáztunk ha éhesek voltunk, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Így történt ez most is, a reggeli palacsintázás után, az ebédet már az olasz tengerparton fogyasztottuk el. Bibione volt az első megállónk, gyönyörű napsütésben, embertömeg nélküli partszakaszon, Léna végre összevizezhette magát. Mint egy kisgyerek ugrált, fröcskölt, lubickolt, rúgta a homokot és kergetőzött a whippetekkel. Fruzsi és Zsolt művész képeket készített:
Nurmi és Gáláns :)
Elsőként, késő este érkeztünk meg a verseny helyszínére, így még a házigazdáink sem igazán voltak képben, hová is állíthatjuk fel a sátrainkat.
Elgémberedett testem már szomjazott a vízszintes, kinyújtóztatott alvásra, így gyorsan feldobtam a sátrat, felfújtam a matracot egy szélvédett helyre és szó szerint pillanatok alatt elaludtam.
Második nap, Péntek.
Korán reggel egy kedves meghívásnak tettünk eleget, és ellátogattunk egy közeli lovardába.
Még nincsen teljesen készen a felépítmény, ahol kizárólag ugró lovakat edzenek és tartanak. Azért pár csodaszép és eredményes pacit megsimogathattunk. Minden tudományosan és kényelmesen épült, a legjobban kiszolgálva a lovak és edzőik kényelmét.
Reggeli gyanánt, vaslapon sült hamburgert és a bográcsban főzött kakaóval indítottunk....
.........majd felállítottuk a tábort végleges helyére és kitaláltuk az aznapi programot:
Város nézés, a célpont: Sirmione
Egy csodás kisváros a Garda tó partján. Igazi látványosság, hiszen az óvárost egy fahídon átkelve lehet felfedezni. Belépve, mintha megáltt volna az idő, szűk kis sikátorok, még szűkebb járdák és az erőd ami körülveszi és védelmezte egykor az ott élőket. Mamár csak emlékek, akiket birtokba vettek a turisták, a pihenni és romantikára vágyó szerelmesek és a mindenhol fellelhető szárnyasok.
Hazafelé készítettünk képet a táborunkról. Nagyon közel volt az autópálya és a tehenészet :) Így este az állandó zaj mellett ránk telepedett a trágya szag is.
A vacsorát már itthon fogyasztottuk el. Mi is lehetne más, mint gulyás leves. A bográcsot körülülve beszélgettünk a fiatalok gitároztak és megérkeztek az első versenyzők is. Vendéglátónik beüzemelték a melegvizet ( hát nem volt kellemes jéghidegben zuhanyozni ) elkezdték takarítani a klubhelyiséget, és végre minden jel arra mutatott, hogy tényleg nem leszünk egyedül.
Harmadik nap, Szombat
Egy újabb történelmi kisvárosba látogattunk el. Salo, ahol Benito Mussolini saját Köztársaságot hozzot létre a világháború idején és 1945 áprilisának végén elbukott.
Történelmi háttér, tenger, kacsák, szép templom, esküvői menet és kis butikok, mi is kell egy turistának egy kellemes nap eltöltéséhez?
Gyülekeztek a versenyzők, barátok és megérkeztek a honfitársak is. Átestünk az állatorvosi vizsgálaton is, ha lehet, még alaposabb volt, mint eddig bárhol. Buli készülődött, amolyan megnyitó féle, de nyelvtudás híján nem igazán láttam értelmét " lábatlankodni" így a fiatalokkal maradtam.
A vacsorára készített forró paprikás krumpli megtette a hatását, gyorsan elaludtam, de hajnalban már kezdődött az izgalom és a forgolódás a verseny miatt. Kint folyt a buli, na meg a grappa, ajtó csapkodások, reflektorfények és rutinozó autósok hada foglalta el helyét a parkolóban. A Bácskai család gondoskodott arról, hogy különálló kis sátorom ki legyen világítva, így kaptam két kerti lámpát, ami hivatott volt jelezni mindenkinek, hogy a sötétség mélyén itt lakik valaki.
Léna persze ebből mit sem sejtett, békésen szunyókált mellettem :)
4.nap, Vasárnap
Reggelre életre kell a körülöttünk lévő föld darabka, nyüzsögtek a kutyások az árusok, mindenhol ember és állat, dehát mégiscsak versenyre jöttünk. Lonato volt az Europa Cupa utolsó, évadzáró versenye, így a sok látogató és kutyás, ennek a tiszteletére érkezett ide.
Fruzsival jól megértettük egymást, így támogatta ötletemet, hogy Léna bandázsát, nemzetünk színeiből válogassunk össze. Így született meg a mű, aminek Nurmi is részese lett :)
9 barzoit neveztek, ebből csupán 1 kan volt. Nagyon magas és nagyon szőrös kutyák voltak, így mi üde színfolt voltunk ebben a mezőnyben :)
Az 1 futam vonalvezetése nem igazán volt kutyabarát, nem volt olyan futam ahol ne lett volna nyúlvesztés. A kutyák dolgát még a magas fű is nehezítette, ami párosult egy kis nyúllal :(
Léna az első futama után holtversenyben a 2.helyen állt, így talán még a dobogós helyezés is átcikázott az agyamon.
Itt éppen a zsinórszakadás utáni, újraindítással küszködtem
:)
A második futamban összekerültünk egy batár nagy szukával, aki már a startnál sem a nyúlra morgott, dehát ennyi belefér, gondoltam. Léna jól sprintel, így az én taktikám szerint, ha sikerül az első egyenesnél némi előnyt szereznie már nem lesz gond. Hát nem így történt, a második kanyarban, már odáig fajult a dolog, hogy a nagydarab szuka szó szerint nem a nyulat, hanem Lénát üldözte és a következő kanyarban rátámadott.
A kutyám nem egy harcias leányzó így az első zavarodottsága után kitért, hol belülről, hol kívülről kerülgette a nyulat, és bár lett volna kedve "vadászni" a másik kutyát már nem merte megközelíteni. Az utolsó kanyarban az olasz barzi nyulat vesztett, így Léna boldogan csapott rá a zsákmányra.
Az olasz kutyát hatalmas nagy tapssal fogadták, mi magyarok meg beletörődtünk a sorsunkba. Mindenki látta mi történt, Gondolom a bíróknak is feltűnt, de ez hozzá tartozik a versenyhez.
Végül a 6.helyre jöttünk be, ezzel a harcias második futammal.
Az eredmény hirdetés után éppen Lénával játszottam, mikor megjelent a nagy szuka gazdája. Gratulált, kedvesen mosolygott, váltottunk pár szót, majd elkezdődött a kergetőzős barzi játék. Léna megismerte a nagy szukát, így gyorsan menekülőre fogta, mígnem egyszer csak bestoppolt, megszagolta a másik kutyát, az meg farok behúzva kergette vissza a gazdájához. Mintha elégtételt vett volna a pályán ért sérelméért.
Az első haragom után, már én is másképp láttam az egész versenyt. Tanulságos volt, és biztos vagyok benne, lesz még ilyen máskor is. Kikerülni nem lehet, balhézni nem érdemes és csak remélem, ha legközelebb összekerülünk egy ilyen habitusú szukával, Léna újra csak a nyúlra fog figyelni és nem kitér majd ha atrocitás éri, hanem taktikázni fog. Ehhez, viszont agyilag fel kell nőnie.
Este 8 körül indultunk útnak, az egész csapat nagyon fáradt volt. Fő a biztonság!- így kétszer is megálltunk aludni egy - egy pihenőben, hogy a sofőr és a kiszolgáló személyzet újra erőre kapjon :)
A határon átérve, itthoni földeken a Tranzit egyik bigyója meghibásodott. Zsolti átmenetileg megszerelte, de sürgősen orvoshoz kellett vinni az autót. Székesfehérváron ajánlottak egy ismerős-ismerősét, aki két óra múlva már meg is gyógyította a kisbuszunkat.
Kalandos és vidám kiruccanás volt. Folyt.köv....
Találkozó Budapesten. Gyors logisztikázás a csomagokkal, kényelembe helyeztük magunkat, majd irány egyenesen az Olasz tengerpart. Hosszú és hideg napoknak néztünk elébe, de a végcél most is egy vasárnapi coursing verseny helyszíne lesz.
Kati, mint mindenki pótanyukája, gondoskodott rólunk ha fáztunk ha éhesek voltunk, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Így történt ez most is, a reggeli palacsintázás után, az ebédet már az olasz tengerparton fogyasztottuk el. Bibione volt az első megállónk, gyönyörű napsütésben, embertömeg nélküli partszakaszon, Léna végre összevizezhette magát. Mint egy kisgyerek ugrált, fröcskölt, lubickolt, rúgta a homokot és kergetőzött a whippetekkel. Fruzsi és Zsolt művész képeket készített:
Elgémberedett testem már szomjazott a vízszintes, kinyújtóztatott alvásra, így gyorsan feldobtam a sátrat, felfújtam a matracot egy szélvédett helyre és szó szerint pillanatok alatt elaludtam.
Második nap, Péntek.
Korán reggel egy kedves meghívásnak tettünk eleget, és ellátogattunk egy közeli lovardába.
Még nincsen teljesen készen a felépítmény, ahol kizárólag ugró lovakat edzenek és tartanak. Azért pár csodaszép és eredményes pacit megsimogathattunk. Minden tudományosan és kényelmesen épült, a legjobban kiszolgálva a lovak és edzőik kényelmét.
Reggeli gyanánt, vaslapon sült hamburgert és a bográcsban főzött kakaóval indítottunk....
.........majd felállítottuk a tábort végleges helyére és kitaláltuk az aznapi programot:
Város nézés, a célpont: Sirmione
Egy csodás kisváros a Garda tó partján. Igazi látványosság, hiszen az óvárost egy fahídon átkelve lehet felfedezni. Belépve, mintha megáltt volna az idő, szűk kis sikátorok, még szűkebb járdák és az erőd ami körülveszi és védelmezte egykor az ott élőket. Mamár csak emlékek, akiket birtokba vettek a turisták, a pihenni és romantikára vágyó szerelmesek és a mindenhol fellelhető szárnyasok.
Hazafelé készítettünk képet a táborunkról. Nagyon közel volt az autópálya és a tehenészet :) Így este az állandó zaj mellett ránk telepedett a trágya szag is.
Harmadik nap, Szombat
Egy újabb történelmi kisvárosba látogattunk el. Salo, ahol Benito Mussolini saját Köztársaságot hozzot létre a világháború idején és 1945 áprilisának végén elbukott.
Történelmi háttér, tenger, kacsák, szép templom, esküvői menet és kis butikok, mi is kell egy turistának egy kellemes nap eltöltéséhez?
A délutáni szieszta kihagyhatattlan volt, így mikor előbújtunk a sátorból Zsolti lencsevégre is kapott minket :)
Gyülekeztek a versenyzők, barátok és megérkeztek a honfitársak is. Átestünk az állatorvosi vizsgálaton is, ha lehet, még alaposabb volt, mint eddig bárhol. Buli készülődött, amolyan megnyitó féle, de nyelvtudás híján nem igazán láttam értelmét " lábatlankodni" így a fiatalokkal maradtam.
A vacsorára készített forró paprikás krumpli megtette a hatását, gyorsan elaludtam, de hajnalban már kezdődött az izgalom és a forgolódás a verseny miatt. Kint folyt a buli, na meg a grappa, ajtó csapkodások, reflektorfények és rutinozó autósok hada foglalta el helyét a parkolóban. A Bácskai család gondoskodott arról, hogy különálló kis sátorom ki legyen világítva, így kaptam két kerti lámpát, ami hivatott volt jelezni mindenkinek, hogy a sötétség mélyén itt lakik valaki.
Léna persze ebből mit sem sejtett, békésen szunyókált mellettem :)
4.nap, Vasárnap
Reggelre életre kell a körülöttünk lévő föld darabka, nyüzsögtek a kutyások az árusok, mindenhol ember és állat, dehát mégiscsak versenyre jöttünk. Lonato volt az Europa Cupa utolsó, évadzáró versenye, így a sok látogató és kutyás, ennek a tiszteletére érkezett ide.
Fruzsival jól megértettük egymást, így támogatta ötletemet, hogy Léna bandázsát, nemzetünk színeiből válogassunk össze. Így született meg a mű, aminek Nurmi is részese lett :)
Az 1 futam vonalvezetése nem igazán volt kutyabarát, nem volt olyan futam ahol ne lett volna nyúlvesztés. A kutyák dolgát még a magas fű is nehezítette, ami párosult egy kis nyúllal :(
Léna az első futama után holtversenyben a 2.helyen állt, így talán még a dobogós helyezés is átcikázott az agyamon.
Itt éppen a zsinórszakadás utáni, újraindítással küszködtem
:)
A második futamban összekerültünk egy batár nagy szukával, aki már a startnál sem a nyúlra morgott, dehát ennyi belefér, gondoltam. Léna jól sprintel, így az én taktikám szerint, ha sikerül az első egyenesnél némi előnyt szereznie már nem lesz gond. Hát nem így történt, a második kanyarban, már odáig fajult a dolog, hogy a nagydarab szuka szó szerint nem a nyulat, hanem Lénát üldözte és a következő kanyarban rátámadott.
A kutyám nem egy harcias leányzó így az első zavarodottsága után kitért, hol belülről, hol kívülről kerülgette a nyulat, és bár lett volna kedve "vadászni" a másik kutyát már nem merte megközelíteni. Az utolsó kanyarban az olasz barzi nyulat vesztett, így Léna boldogan csapott rá a zsákmányra.
Az olasz kutyát hatalmas nagy tapssal fogadták, mi magyarok meg beletörődtünk a sorsunkba. Mindenki látta mi történt, Gondolom a bíróknak is feltűnt, de ez hozzá tartozik a versenyhez.
Végül a 6.helyre jöttünk be, ezzel a harcias második futammal.
Az eredmény hirdetés után éppen Lénával játszottam, mikor megjelent a nagy szuka gazdája. Gratulált, kedvesen mosolygott, váltottunk pár szót, majd elkezdődött a kergetőzős barzi játék. Léna megismerte a nagy szukát, így gyorsan menekülőre fogta, mígnem egyszer csak bestoppolt, megszagolta a másik kutyát, az meg farok behúzva kergette vissza a gazdájához. Mintha elégtételt vett volna a pályán ért sérelméért.
Az első haragom után, már én is másképp láttam az egész versenyt. Tanulságos volt, és biztos vagyok benne, lesz még ilyen máskor is. Kikerülni nem lehet, balhézni nem érdemes és csak remélem, ha legközelebb összekerülünk egy ilyen habitusú szukával, Léna újra csak a nyúlra fog figyelni és nem kitér majd ha atrocitás éri, hanem taktikázni fog. Ehhez, viszont agyilag fel kell nőnie.
Este 8 körül indultunk útnak, az egész csapat nagyon fáradt volt. Fő a biztonság!- így kétszer is megálltunk aludni egy - egy pihenőben, hogy a sofőr és a kiszolgáló személyzet újra erőre kapjon :)
A határon átérve, itthoni földeken a Tranzit egyik bigyója meghibásodott. Zsolti átmenetileg megszerelte, de sürgősen orvoshoz kellett vinni az autót. Székesfehérváron ajánlottak egy ismerős-ismerősét, aki két óra múlva már meg is gyógyította a kisbuszunkat.
Kalandos és vidám kiruccanás volt. Folyt.köv....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)