Kerékpározás

A korai sötétedés miatt, kezdtük a sétaidőket rövidíteni, így kipróbálás képpen áttértünk a biciglizésre,
ami első megdöbbenésemre, nagyon simán és szinte már túl tökéletesre sikeredett. Olyan könnyen, mint a pórázhoz szoktatást, a kerékpár meleti mozgatás is jól indult.
Szépen, libasorban haladtunk a széles járdán lányok elöl, mi meg mögöttük. Léna első perctől kezdve élvezte a dolgot, hiszen neki ez -szerintem- kényelmesebb tempóban zajlott, mintha sétálnia kéne. Amint átmentünk a sineken és kikanyarodtunk az útra, Léna elkezdett húzni. Már tudta, hogy a rétre megyünk. Szépen lassított, majd megállt a kereszteződésnél, és mikor már kellő távolságra voltunk az autóktól, szélnek eresztettem. A többnapos eső feláztatta puha füves részeken, könnyen haladtunk.
Nyúl és egyéb vad híján, maradtak a varjak, amik már a községet körülvevő földeken próbálják felszedni téli tartalékaikat. Léna megállt, majd neki lendült, mi meg közben figyeltük, hogyan próbálgatja ösztöneit barzojunk. A frissen aratott és beszántott földeken nehéz és mély volt a talaj, de Lénát ez sem zavarta. Visszafelé még átugrotta, az odafelé nem igazán sikerült kis patakot, majd boldog vigyorral az arcán ügetett felénk. Mikor beértünk a házak közé, újra pórázra vettem őméltóságát, aki ezt elég egyszerűen reagálta le.
Lányaim még nem hallották öblös hangját, amit bosszúsan és félig játékosan szokott hangoztatni, így első meglepetésükben hátrafordultak és keresték a mély hangon ugató kutyát.
Sajnos felénk nem divat a kerítés javítás vagy éppen házon belül tartani a négylábúakat, így ilyenkor mindig szembefordulva az éppen minket támdó kutyával, elkezdek ordítani.
Léna gyorsan levágta ezt a taktikát és mellőlem ugatta, a ki-ki rohanó kutyákat. Átadtam a pórázt Nikinek, én pedig hátvédként folyamatosan figyeltem, míg ki nem értünk újra a szántóföldekre. A megváltozott talajviszonyok miatt, szinte végig tolni kellett a bicajokat, és nagy kínlódások közepette le is szakadt az egyik cipőm talpa. Okos kutyám boldogan hozta utánam, amitől a lányok jókedvre derültek. Lassan csorogtunk hazafelé, többször kézzel kellett kiszedni a sarat és a felszedett gallyakat a kerékpárokból.
A csajok azt mondták soha többé, én viszont azóta rendszeresen megejtek egy kis bicajos mozgatást.

Futások

Az első alig 5 hónaposan volt. Aztán szépen sorban jöttek a következő alkalmak.
Mikor futni látom, mintha nem is az én kutyám volna. Elszakad az a szoros barátság és míg ő csak vadászik és vakon üldözi a "nyulat" én szurkolok és helyette is izgulok.
Monoron egy baráti társaság verődött össze. Volt nyuszizás, bográcsolás, vélemény csere és sztorizások, Livi pedig rendületlenül fényképezett.

Léna, Kálmánnal beszéli meg a coursing taktikai részét.

Pihenni csak a zödben .....

Egy kicsit össze bújtunk :)

A szürke hétköznapok is gyakorlással telnek..

A "nyúl" szerepét a special kiállításon nyert kezes-lábas maki alakította :)

Hétvégén kipróbáltuk az isaszegi pályát is. A pálya szolgálatos úr javasolta, hogy valami vezényszóval buzdítsam és indítsam el kutyámat a műnyúl után. Valami roppant eredetit akartam, dehát ilyenkor kinek van halvány ötlete is indítás előtt, így maradtam a : Hol a nyuszi, ott a nyuszi, nyuszika, nyuszika hop-hop-hop-fogd meg!-mondatnál.

Volt röhögés rendesen, de bevallom nőiesen, néha még engem is elkap a verseny szellem, ha meglátom a kis nyuszikát.