Ott viszont durmolt, mint egy kis angyal.
Megfürdettük, majd másnap megint, mikor is összekeverve lábai rakosgatásának sorrendjét, belepottyant egy adag kakiba.
1 hétig kint aludtam a nappaliban a kanapén, már fájt a hátam és nyűgös voltam a kialvatlanságtól. Éjjelente 3-4szer is kiengedtem a kisasszonyt, hogy végezze el a dolgát. Besokalltam, mégiscsak tapasztalt kutyás lennék, vagy mi, így visszaköltöztem a hálóba. Az ajtót nyitva hagytuk, halljuk mi történik a szomszéd helyiségben. Volt hogy a lapockacsonttal való játékra keltünk, volt hogy páros lábban a fejemre ugrott, de legtöbbször a hisztis sírásra riadtam.
Ilyenkor, hogy legalább pár órát tudjak egyhuzamban aludni, felvettem az ágyba. Csend volt és nyugalom, reggel ki sem lehetett robbantani a hálóból és én is jobb állapotban keltem.
Napközben küzdöttünk a szobatisztasággal és a többi kutyával való barátkozással, mert bátornak nem mondható visítások és harapások jelezték, ha bárki megközelítette nagyságát. Bezzeg a tükörképébe láthatóan szerelmes.
Hétvégén már felcsatoltuk a kölyök nyakörvet és próbálgattunk sétálgatni a kertben. Gyakoroljuk a helyes beállítást, és a megfelelő ütemben való mozgást, ami a későbbiekben talán segít a kiállításokon való szerepléseknél.
Túl vagyunk egy ismétlő oltáson, és már az utcára is kimerészkedtünk. A nap nagyrészét még átalussza,fura pózokba csomagolva be, hosszú végtagjait.
Alakul....:)