Tömeg, sok kutya, hangos emberek, hosszú kocsiút = kutyakiállítás- Kiskunfélegyháza.
A kocsikázás még mindig nem a kedvenc időtöltése, így addig vinnyog, amíg össze nem hánnya magát. Megállunk, kap egy váltás tiszta türcsit, szájtörlés, és alszik a célállomásig.
A parkolóból bejutni, a lassan csordogáló kocsifojam között, a kapuban lévő állatorvosi ellenrőrzésre váró kutyák során át, igazi kihívás egy három hónapos kiskutyának.
Legvégső megoldásnak gondoltam, hogy ölbe kelljen becipelni őnagyságát, de kék vére, ezt nem igazán tartotta volna kellő eleganciával rendelkező bevonulásnak, így peckesen belibbentünk.
A szél, erősen fújt, a hangszóróból zene szólt, az árusoktól érkező édes és pikáns illatok egyvelege egyszerre támadtak ránk.
Eltartott egy kis ideig amíg újra mozgásra bírtam a kisasszonyt. Lepakoltak a srácok, kinyitottuk a székeket és mi méltoztattunk helyet foglalni. Fél óra múlva elindultunk a tacsik felé, majd szemrevételeztük a spanikat és jött a mélyvíz, leonbergik és orosz fekete terrierek között lavírozni. Sok-sok simi és jutifalat után, a második körben már rutinosan mozogtunk. Amíg megreggeliztünk, Léna lefeküdt a lábamnál és nézte az őt körülvevő kicsit tágabb világot. Pár falatka sültcsirkével jutalmaztuk okosságát és pótoltuk a visszaköszönő reggelijét. Evés után alvás következett, amolyan agaras módra. Szépen sütött a napocska, azonban erejét nem lehetett érezni, az állandó, erős szél miatt.
A kocsiból behozott takaróval próbáltuk tompítani a szelet, ami védte Lénát és én sem vacogtam.
Délután még készítettünk egy sztár fotót az utókornak, majd elkezdtünk csomagolni. Sajnos a bazojok bírálatát lekéstük, így gratuláltunk a fajtagyőztesnek és visszacammogtunk az autóhoz.
A hazaúton már csend volt a kocsiban, és egy kiadós evészeten kívül nem is kelt már fel reggelig.
Ezek a fülek, anyám :)
Apuci ismét remekelt a hódmezővásárhelyi Coursingen, ahol szólóban és párosban is elindították.
Nemcsak szép, okos is...
Gratulálunk!