Ráérősen készülődtünk, már előző nap bekészíttettük a sátrat és a székeket a kocsiba. Nagyon vártam már ezt a napot, volt bennem egy kicsi félsz, hogy Lénát nem igazán fogja érdekelni a nyulacska és hoppon maradunk.
Az úton énekeltünk, játszottunk és szép kényelmesen kocsikáztunk. A tréning egy lovarda területére szerveződött, ahol a talaj homokos volt és az árnyékot egy akácos erdősáv volt hivatott biztosítani.
Nem volt gond, hogy alig ismertünk pár embert, Léna közvetlenségét kihasználva gyorsan barátkoztunk.
Leültünk az árnyékba és vártunk.
Léna szokásához híven összeszedte a fél erdőt, majd módszeres hántolásba és aprításba kezdett. Elkezdődött a tréning és barzojom mintha rájött volna, hogy nem holmi erdészeti munkák miatt utaztunk ennyit, hanem hogy valami ujjat próbáljunk ki.
Nagyon erősen koncentrált, csavargatta a fejét és feszültem figyelt. Itt elszállt minden kétségem, hogy nem lesz elég motiváció a nyuszi kergetéshez.Az ösztön ami a felszínre tört, elsöpört mindent amit eddig tanultunk.
Eljött a pillanat mikor ránk került a sor. Lecsatoltam a pórázt, fogtam a nyakörvet, a gép felzúgott és a műnyúl "futásnak" eredt, Léna pedig utána. Annyira igyekezett, hogy az utolsó pár méteren felbukott, de miután rendezte lábacskáit, újra üldözőbe vette a zsákmányt.
Futottam utána, végigtapogattam a lábait és hatalmas puszikat nyomva a fejére dicsértem és simogattuk. A lányok a célnál állva kiabáltak, ugráltak és szurkoltak kicsi kutyámnak.
Gyönyörű volt látni, ahogy gondolkodás nélkül elindul és bár még kajla és gyerek, nem gondolkozott egy percig sem, hogy mit kell csinálnia az adott pillanatban. Futott és vadászott, pont úgy ahogy a nagyok , az ősök, amire tenyésztették, amire született.
Büszke voltam és boldog, potyogtam a könnyeim. Futott a kicsi kutyám!!!
Hogy mindenki megnyugodjon és visszanyerjük lélekjelenlétünket, elindultunk felfedezni a lovarda többi lakóját és végre ebédeljünk pár falatot.
A nóniuszokat látva eszembe jutottak a bullok :)
Az a fejforma elképesztő volt.
A csajokat szinte alig láttam a délután folyamán, hintáztak, bújócskáztak, vagy éppen a sátorba pihegtek.
Lassan indulnunk kellett, így megkértem a szervezőket, Léna hagy fusson még egy egyenest és yorkink is próbára tehesse vadász ösztöneit.
Niki lányom izgalmát, csak a kutya zizegése múlta felül, két kézzel kapaszkodott falatnyi kutyájába. Előre futottam a célhoz, Noémi bekapcsolta a kamerát és indult a csibefutam :)
Hazafelé a kis csipet csapat boldogan és kifáradva dőlt el a kocsiban A lányok is elaludtak, sok élményben volt részünk az első coursingen. Legközelebb már nem lesznek kétségeim kutyám ösztöneit illetően.