Elvagyok maradva a blog vezetésével és utálom ezt az érzést, de most jól esik az írás nem is tudom magam nagyon visszafogni annyi gondolat cikázik bennem.
Most éppen a biztosítási kötvényem hátoldalára irkálom a mondanivalómat, jó lenne ha nem lenne rá szükségem az elkövetkező napokban.
Hála a reptéren bevezetett biztonsági szabályoknak, megint sikerült
hülyét csinálni magamból. A kicsi köpcös láthatóan frusztrált vámos
hölgy nemcsak a zakomtól és az övemtől szabadított meg, még a hajamat is
fel kellett emelnem. Gondolom a tarkómra ragasztott bombákat hivatott
ezzel ellenőrzi. A szája kedvesen mosolyog de a szemmel verést nem
álltam. Vámossal nem kezdünk ki, főleg ha nem karattyolunk még béka
szinten sem az adott ország vagy a turista nyelvek bármelyikén.
A felhők felett mindig süt a nap! ..és ez most teljesen igaz. Bár a külső hőmérséklet -60C körül jár, mégis a sárga korong nyújtotta, hunyorgásra késztető sugarak a közelgő nyár hangulatát idézi,de hogy ne legyek túl csöpögős, máris elkezdem a valódi okot, ami miatt tollat ragadtam.
Ez az év sem úgy kezdődött, mint egy szokásos új év. Nem voltak fogadalmak, nem lettek felesleges kilók amiket súlyos szenvedések árán kéne leadni. Még nem tudom a sorsnak mi " dolga" velem, de jelen helyzetben próbálom megtalálni magam, ami valljuk be, ebben a rohanó világban nem is olyan egyszerű. Akarni és tanulni kell és odafigyelni a belső hangra, jóban lenni önmagunkkal, persze közben az elvárásoknak is meg kell/ lenne felelni. Talán ez a pár nap ami előttem áll, meghozza vagy segít kicsit rajtam, hogy a rendbe tegyem a lelkem.
A tiszta égboltot lassan felváltja a gereblye szerű csíkozott, vékony kis felhőzet. Odalent még látni a nagyobb városokat, folyókat, tavakat, amiken meg-meg csillan az aranyló napsugár.
Túl vagyunk az ebédemen, ami ahhoz képest, hogy papír dobozban érkezett, igazán finom volt. :) Körülöttem mindenki kedvesen mosolyog vagy beszélget. Még egy óra a landolásig. Kint is változik a táj, a kis bárányfelhők vastag sűrű dunyhává nőtték ki magukat.
Vera barátnőm intenzív angol nyelvű oktatásának hála, szókincsem 2 egész mondattal és 4 új szóval gyarapodott, amit rendszeresen ismételgetek magamban.Felcsendül a pilóta hangja, de gondoltak ám az analfabétákra is, így én is letudom nézni és értelmezni a kis monitorra vetített ábrát, miszerint másik időzónába értünk és kint ( a földön ) -12 fok várható. Igen kedves olvasóm, nem egy meleg ország lett a célpont, eme kora tavaszi napon. Jól fog jönni még a vastag szövetkabát és a nyuszi szőrös csizma amit kézipoggyászban cipeltem magammal. A gép landol és megérkezek Moszkvába :))
Évadnyitó kiállítás itthon és a sógoroknál
A 2012 éves kiállítási szezon a FEHOVA keretein belül indult útjára.
Neveztem is annak rendje és módja szerint. Első nap egészen egy "Nagyon Jó " minősítésig jutottunk, majd másnap ezt a fenomenális eredményt egy Kitűnő 3. eredményig hoztuk fel.
Azt hiszem szoknom kell még azon szemléletet, hogy a barzoj, erős, vaskos csontozatú legyen és minél nagyobb szőrrel és fejjel legyen megáldva. :(
Képek a kiállításról:
Grazban ( Ausztria) egy fárasztó ám annál vidámabb este után indultunk. Konkrétan alvás nélkül ültünk be utasként, ami rövid utazás után mély álomban csúcsosodott ki :))
Szonja és Nrav hátul, Lilike a whippet leányzó a hátsó ülésen utazott. A kiállítás profin volt szervezve, a csarnokban hatalmas teherliftekkel lehetett a ringekhez feljutni.
Nrav, Jugendbester címet kapott, aminek nagyon örültem, ugyanis a bíróúr nagyon szigorúan és fukarul osztogatta a győztes eredményeket :D
Neveztem is annak rendje és módja szerint. Első nap egészen egy "Nagyon Jó " minősítésig jutottunk, majd másnap ezt a fenomenális eredményt egy Kitűnő 3. eredményig hoztuk fel.
Azt hiszem szoknom kell még azon szemléletet, hogy a barzoj, erős, vaskos csontozatú legyen és minél nagyobb szőrrel és fejjel legyen megáldva. :(
Képek a kiállításról:
Grazban ( Ausztria) egy fárasztó ám annál vidámabb este után indultunk. Konkrétan alvás nélkül ültünk be utasként, ami rövid utazás után mély álomban csúcsosodott ki :))
Szonja és Nrav hátul, Lilike a whippet leányzó a hátsó ülésen utazott. A kiállítás profin volt szervezve, a csarnokban hatalmas teherliftekkel lehetett a ringekhez feljutni.
Nrav, Jugendbester címet kapott, aminek nagyon örültem, ugyanis a bíróúr nagyon szigorúan és fukarul osztogatta a győztes eredményeket :D
2011
Nem kicsit vagyok lemaradva a blog szerkesztésével, így felpörgetem az eseményeket.
Egy kis film a 2011-es évünkről :
Egy kis film a 2011-es évünkről :
Pécsen játunk!
Régóta készültem erre az alkalomra, kerestem a megfelelő fotóst, amit idővel meg is találtam :)
Egy novemberi napon nekiindultunk az országútnak 4 kutyával, egy egész napos fotózás kedvéért.
Íme a végeredmény:
.jpg)
Egy novemberi napon nekiindultunk az országútnak 4 kutyával, egy egész napos fotózás kedvéért.
Íme a végeredmény:
.jpg)
Őszi séta
Kellemesen és lágyan sütött a napocska, mikor elindultunk a szokásos séta körünkre. Célirányosan mentünk, hiszen az új vállalkozásom számára és amár szokásosnak mondható év végi kisfilmemhez is hiányzott még pár fotó.
Léna egyik bokortól a másikig haladt, minden rezdülésre reagált és valami mozgó "tárgyat" keresett, amit néha talált is. Egy falevél a susogó nádas elég volt, hogy vágtába ugorjon és teljes erővel rontson a nem létező zsákmányra, majd boldog vigyorral az arcán még Nravot is megkergette hatalmas köröket leírva a puha fűben.
http://www.volko.hu/
Léna egyik bokortól a másikig haladt, minden rezdülésre reagált és valami mozgó "tárgyat" keresett, amit néha talált is. Egy falevél a susogó nádas elég volt, hogy vágtába ugorjon és teljes erővel rontson a nem létező zsákmányra, majd boldog vigyorral az arcán még Nravot is megkergette hatalmas köröket leírva a puha fűben.
http://www.volko.hu/
Szárnypróbálgatások
Eljött az idő, mikor úgy döntöttünk, ideje Nrav-ot bemutattni egy kiállításon, így egy kora hajnali időpontban elindultunk Aradra.
Talán az első hideg nap volt, így bármennyire is felkészült akartam lenni ruházatilag, csak sikerült még a kutya plédjét is magamra tekerve végezni, egy horgászszékben. Nrav nagyon élvezte az utazást a zsibvásárt ami körülvette, minden kutyával játszani akart, pörgött és ugrált mikor pórázon sétált. Talán csak onnan tudtam, hogy van benne egy kis stressz, hogy bizony a mi kis kakamatyink még pisilni sem volt hajlandó egész nap.
Eljött a bírálatunk ideje, és mindent elfelejtettem amit hetek alatt tanultam. Persze a bizonytalanságom ráragadt a kutyára is, így az őskáosz jutott elsőnek eszembe mikor végre megnyugodni látszottam. Elég "kezdő" viselkedés ez részemről, de már rajta vagyok, hogy inkább én vegyem át kutyám flegma stílusát, mert az én koncepcióm addig működik amíg nem kerülünk be a bírói körbe.
Nem látom magam kívülről, így mikor azt a visszajelzést kaptuk, hogy milyen szépen állt és inkább engem féltettek a csúszós agyagos talajon való futástól, már tudtam, hogy megint túlparáztam a dolgot.
Megkaptuk a Best Puppy címet, így indulhattunk a kölyök BIS-be.
Sokak szerint ez már nem a kiállításhoz tartozó rész, mégis számít hiszen a közönségnek illetve a többi bírónak is megakarom mutattni a kutyámat, így szereztem egy külön fuvart hazafelé és megvártuk a kiállítás végét. Rendhagyó módon extra gyorsan lezavarták az egész BIS programot, így az időeltolódást beleszámítva is korán indulhattunk haza.
Gabi rettentő ügyes technikával telepakolta a "mi autónkat" úgy hogy 4 ember és 4 kutya kényelmesen utazhasson hazáig.
Hosszú, de kellemes napot zártunk az első kiállításunkon.
Szentendrén újra próbálkoztunk, kaptam segítséget is és a babonásságomra hatva még egy új felvezetővel is gazdagítottam amúgy is nagy pórázaim számát.
Livinek köszönhetően nagyon szép képek készültek a kutyákról, hiszen Sütike és Hetty királylány is végigszurkolta az egész napot, Bibikéről nem is szólva aki még lábadozik egy műtét következtében. Igazából ezt a kiállítási szezon utolsó ilyen összejövetele, így kicsit oldottabb hangulatban már én sem görcsöltem annyit a körben. Best Puppy és Puppy Res. BIS eredménnyel zártuk ezt a napot.
Még volt egy közös kocsitologatásunk a parkolóban, köszönhetően a lemerült aksinak. ...és most a képek : )
....és egy utolsó ami már a BIS körben készült.
Talán az első hideg nap volt, így bármennyire is felkészült akartam lenni ruházatilag, csak sikerült még a kutya plédjét is magamra tekerve végezni, egy horgászszékben. Nrav nagyon élvezte az utazást a zsibvásárt ami körülvette, minden kutyával játszani akart, pörgött és ugrált mikor pórázon sétált. Talán csak onnan tudtam, hogy van benne egy kis stressz, hogy bizony a mi kis kakamatyink még pisilni sem volt hajlandó egész nap.
Eljött a bírálatunk ideje, és mindent elfelejtettem amit hetek alatt tanultam. Persze a bizonytalanságom ráragadt a kutyára is, így az őskáosz jutott elsőnek eszembe mikor végre megnyugodni látszottam. Elég "kezdő" viselkedés ez részemről, de már rajta vagyok, hogy inkább én vegyem át kutyám flegma stílusát, mert az én koncepcióm addig működik amíg nem kerülünk be a bírói körbe.
Nem látom magam kívülről, így mikor azt a visszajelzést kaptuk, hogy milyen szépen állt és inkább engem féltettek a csúszós agyagos talajon való futástól, már tudtam, hogy megint túlparáztam a dolgot.
Megkaptuk a Best Puppy címet, így indulhattunk a kölyök BIS-be.
Sokak szerint ez már nem a kiállításhoz tartozó rész, mégis számít hiszen a közönségnek illetve a többi bírónak is megakarom mutattni a kutyámat, így szereztem egy külön fuvart hazafelé és megvártuk a kiállítás végét. Rendhagyó módon extra gyorsan lezavarták az egész BIS programot, így az időeltolódást beleszámítva is korán indulhattunk haza.
Gabi rettentő ügyes technikával telepakolta a "mi autónkat" úgy hogy 4 ember és 4 kutya kényelmesen utazhasson hazáig.
Hosszú, de kellemes napot zártunk az első kiállításunkon.
Szentendrén újra próbálkoztunk, kaptam segítséget is és a babonásságomra hatva még egy új felvezetővel is gazdagítottam amúgy is nagy pórázaim számát.
Livinek köszönhetően nagyon szép képek készültek a kutyákról, hiszen Sütike és Hetty királylány is végigszurkolta az egész napot, Bibikéről nem is szólva aki még lábadozik egy műtét következtében. Igazából ezt a kiállítási szezon utolsó ilyen összejövetele, így kicsit oldottabb hangulatban már én sem görcsöltem annyit a körben. Best Puppy és Puppy Res. BIS eredménnyel zártuk ezt a napot.
Még volt egy közös kocsitologatásunk a parkolóban, köszönhetően a lemerült aksinak. ...és most a képek : )
....és egy utolsó ami már a BIS körben készült.
Városlőd - avagy 3 kutya-3 gyerek egy felnőttel
Kellő humorérzékkel és egy nagy adag optimizmussal indultunk Városlődre, ahol a bullterrieresekhez csatlakozva töltöttünk el egy hosszú hétvégét.
A kis alpesi faházak egy meredek domboldalon voltak elhelyezve, így senki sem panaszkodhatott, hogy mozgásszegény lett volna az idei táborozásunk. A legfelső sor legutolsó házait kaptuk, így mire felhurcolkodtunk és elrendeződtünk, már mindenkinek bedurrantak a combjai és a levegő vétel is erőteljes lihegéssé fajult.
A gyerekek egyből felfedezték a játszóteret és a csúszdát, így azon kívül, hogy lehorzsolódott pár testrészük nagyobb gond nem lett az állandó nyüzsgésükből. Az első este egy kis játékot találtam ki, készítettem egy kutyás kvízt, amiben a legtöbb jó választ adó gazdi, jutalomként egy igazi bullys relikviának örülhetett. A reggeli ébresztőről és az esti fennlétről a parkban táborozó német zenész diákok gondoskodtak, amíg Ildi barátnőm összeszedve minden nyelvből kiválogatott számára ismert szót összekovácsolva, rá nem üvöltötte a reggel hétkor próbáló fúvós zenekarra.
A kutyás társaság elég vegyes volt, rendesen felhigítottuk a létszámot a két agárral, yorkival, apukámék rotijával és Ildi schnauzerével :)
Napközben sétáltunk, túráztunk, majd közösen főztünk, sütögettünk és palacsintáztunk. Fárasztó, de jó móka volt, a gyerekek még hazafelé is végigaludták az utat :)
A kis alpesi faházak egy meredek domboldalon voltak elhelyezve, így senki sem panaszkodhatott, hogy mozgásszegény lett volna az idei táborozásunk. A legfelső sor legutolsó házait kaptuk, így mire felhurcolkodtunk és elrendeződtünk, már mindenkinek bedurrantak a combjai és a levegő vétel is erőteljes lihegéssé fajult.
A gyerekek egyből felfedezték a játszóteret és a csúszdát, így azon kívül, hogy lehorzsolódott pár testrészük nagyobb gond nem lett az állandó nyüzsgésükből. Az első este egy kis játékot találtam ki, készítettem egy kutyás kvízt, amiben a legtöbb jó választ adó gazdi, jutalomként egy igazi bullys relikviának örülhetett. A reggeli ébresztőről és az esti fennlétről a parkban táborozó német zenész diákok gondoskodtak, amíg Ildi barátnőm összeszedve minden nyelvből kiválogatott számára ismert szót összekovácsolva, rá nem üvöltötte a reggel hétkor próbáló fúvós zenekarra.
A kutyás társaság elég vegyes volt, rendesen felhigítottuk a létszámot a két agárral, yorkival, apukámék rotijával és Ildi schnauzerével :)
Napközben sétáltunk, túráztunk, majd közösen főztünk, sütögettünk és palacsintáztunk. Fárasztó, de jó móka volt, a gyerekek még hazafelé is végigaludták az utat :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)