Az eső folyamatosan esett, néha egy kis szél is besegített neki, így ember és kutya egyaránt bőrig ázott. A futamok között bent ültünk a kocsiban és fűtöttem ahogy bírtam, legalább a kabátom és kutyám bundája száradjon kicsit.
A pályán állt a víz, amin lebegett a frissen vágott fű, ismét jól jött a gumicsizma.
4 barzoj indult a versenyen: Whiskey, Felicia ( SK) Esso és Léna.
Az első futamban Essoval kerültünk párba. A hosszú egyenes kedvezett vékony és gyors kutyámnak, majd a végén már annyira vérmes volt, hogy a nyusziját is megvédte a nagy kantól. Jól tettük, hogy gyakoroltuk a ráfogást, ezzel nem volt most gondunk.
A második körben, Whiskey-el álltunk a starthoz. Ellenfelünk híres gyorsaságáról és rutinos versenyzőnek számít, mégis mikor a kutya egyedül "vadászik" a pályán önállóan gondolkodik. Így tett csíkos ellenfelünk is, de a coursing pontozása szubjektív is lehet, így csak reménykedtünk.
Az eső elöl a reptér büféjébe menekültünk, és a díjkiosztót is itt tartották. A gyönyörű díjak felé szemezgettünk, és ugrattuk egymást melyiket is vinnénk haza :)
Az eredményhirdetés izgalmát még fokozta, hogy a díjazottakat hátulról kezdik sorolni.Mikor a második névi s kihirdetésre került, Emese már bökdösött, és majd elbőgtem magam, mert bizony az én kicsi lányom megnyert élete második CACIL versenyét!!!
Nagyon büszke voltam rá, és persze a kocsiban már nem kellett tartanom attól, hogy bárki bolondnak néz ha kiadom magamból minden örömöm és bánatom.
Ez a szépség méltó helyre került a lakásban, és bizony nincsen nap, hogy meg ne simogatnám, mint valami szerencsehozó talizmánt :)
Van még mit tanulnunk, hamarosan indulunk Olaszországba és még előttünk áll egy kiállítás is.